A snidgetvadászt sok szempontból elítélendő szórakozás volt. Egyrészt jóérzésú varázsló nem helyeseli egy ártatlan állatka sportolás címén űzött pusztítását. Másrészt, mivel a vadásztatokat nappal rendezték, a leginkább mugli-veszélyes tevékenységnek számított.

  A kviddics és a snidgetvadászat találkozására 1269-ben kerül sor, egy olyan mérkőzés alkalmával, melyen az akkori Varázslótanács elnöke, egy kalitkába zárt golden snidgettel jelent meg, és százötven galleont ígért annak, aki a mérkőzés ideje alatt elkapja a madárkát. Az újítás gyorsan terjedt szerte Nagy-Britanniában, s egyidejűleg megjelent mindkét csapatban egy játkos, kinek egyetlen feladata a snidget elkapása volt. Ő volt a vadász. Ha a madárka elpusztult, a mérkkőzés véget ért, az eredményes vadász csapata pedig százötven ponttal lett gazdagabb, a Varázslótanács elnöke által ígért százötven galleon emlékére.

  A következő évszázad közepére a snidgetállomány oly mértékben megfogyatkozott, hogy a tanács kénytelen volt betiltani vadászatát, és sporcélokra való felhasználását. Így kezdődött meg a snidget lehetséges utódja utáni kutatás.

  Az aranycikesz feltalálása Bowman Wright nevéhez fűződik. A fémbűvölésben járatos Wright hozzálátott egy olyan labda kifejlesztésénez, ami viselkedésében és repülési technikájában a snidgetet utánozza. Kísérletei sikeresnek bizonyultak. Az ország minden részéből érkeztek hozzá megrendelések. Az aranycikesz, ahogy Bowman találmányát nevezte dió nagyságú a golden snidgettel megegyező súlyú labda volt, képes volt villámgyors irányváltoztatásra, hajszálpontos manőverezésre. Úgy bűvölték meg, hogy a meccs ideje alatt ne hagyja el a küzdőtér határait.