A csapatban három hajtó van, akik egymásnak dobálnak egy kerek, piros bőrlabdát, a kvaffot, és megpróbálják bedobni a pálya végen álló három, 15 méter magas karika egyikébe. Ha egy hajtó gólt dob, a csapata 10 pontot kap. A karikákat az őrző védi.

A játékosok között két nagy vasgolyó, a gurkó cikázik, és megpróbálja lelökni a játékosokat a seprűről. A két terelő egy ütő segítségével próbálja a csapattársaitól minél messzebb, és az ellenfél felé terelni őket, hisz a gurkó mindig a legközelebbi játékost támadja meg.

A fogónak a legnehezebb a feladata. Egy dió nagyságú, szárnyas labdát, a cikeszt kell elkapnia. Amelyik csapat fogója elkapja a cikeszt, a csapat 150 pontot kap, és a meccsnek azonnal vége van. Ezért nagyon változatos a Kviddicsmeccsek hossza; volt amikor néhány másodperc alatt elkapták a cikeszt, ám egyszer hat hónapig is eltartott a meccs, a végén mindkét csapat abbahagyta. A fogókkal szoktak a leggyakrabban szabálytalankodni.

A Roxfortban egy tanév során mind a négy ház megküzd egymással. A házak kiválasztják a hét legjobb játékosukat, és egész évben szorgalmasan eddzenek, hiszen ha nyernek, megkapják a ezüst Kviddicskupát. A Roxfortból kikerülve különböző kviddicsklubokba járhatnak, sőt ha nagyon jók, akár a nemzeti válogatottba is bekerülhetnek, hogy aztán 3 évente Európa vagy 4 évente Világkupadöntön is játszassanak. A kviddics ma már tömegsporttá vált, egyetlen más seprűs játék se vonzott soha ennyi embert.